2016. december 31., szombat

2016.december 31.

Hihetetlen, hogy mennyi alkotás fért  bele a 2016-os évbe. Magam sem érten, szinte észre sem vettem. Sok minden zajlott bennem, amit úgy látszik festészettel pótoltam. Azt tudom, mindig tovább  lépünk, bárhogyan is, magunk mögött hagyjuk a fájdalmakat, mert nem élhetünk örökké benne.
Töretlen , sok szép alkotást  kívánok mindenkinek, Boldog Új Esztendőt!


Olajfestményeim

Akvarellképeim

2016. december 29., csütörtök

"Virtualis Paintout" - Montenegro/december

Montenegro csodálatos hegyvidéki ország az Adriai-tenger  partszakaszán. Rengeteg látnivalóval, szebbnél-szebb tájaival. Teljesen lenyűgözött  a Piva Canyon gyönyörű  szépsége. Nagyszerű  kilátást adott vissza az útról, így ez került lefestésre.  Sajnos a templomos kép nem kerülhet megosztásra, mert fotó alapján készült.

                                                                  

                             
                                                                       akvarell

                                                 https://goo.gl/maps/qrQZuqeeJ3U2

2016. november 21., hétfő

Virtualis Paintout - Tijuana

Ebben a hónapban a virtuális utazás Mexikó területére, Tijuanába kalauzolt, és a többi információt itt megtalálhatjátok. http://virtualpaintout.blogspot.hu . Több izgalmas képet találtam, így tettem meg az utcai sétámat  SAYULA, Alsó- Kalifornia   érdekes tájára.
Festési idő kb. rajzolással együtt ezt a hosszú időszakot ölelte fel. Problémát okozott  a fényhatás  meglátása, még akkor is, ha látom kb. hol állhatott a Nap.  Nehéz volt a tájban érzékeltetnem.  Mivel él a festői szabadság, volt amit elhagytam, mert képtelen voltam a térben belefoglalni. Közben  elkezdtem kisebb területeket kiemelni, mivel nem igazán jó a térlátásom.
A Location link megmutatja az eredeti tájat, ha rákattintunk.

Elkészült képem:

                                                                       olaj / 30x40 cm

Location link: https://goo.gl/maps/4yrzdmZUgYm

2016. november 3., csütörtök

Challenge 64 - 2016. október

Ez egy kihívás a http://paintanddrawtogether.blogspot.com/ . Igyekszem nem elmaradni én sem. A feladatot egy kapott kép alapján kellett elkészíteni. A régi vödör akár őszi színben is pompázhatna sok szép ágakkal, termésekkel, vagy retro megjelenéssel. Nekem ezekhez a gömbökhöz volt kedvem, egyszerű formában. A képet eredetileg akvarellel készítettem el, és nemtetszésemből olajpasztell krétával érzékeltettem jobban a színek, fények hatását.



                                                        olaj pasztell




2016. október 31., hétfő

"Virtualis Paintout"- Newfounland - október

Virtuális utazásom  South Brook egy helyszínét mutatja be, ami  egy kanadai tartomány része.   A táj gyönyörű. Nekem a füves rész illusztrálása nehéz volt. Igyekeztem vissza adni a táj hangulatát.                                                                                                                      
                                        
                                                                akvarell/24x32 cm
Location link:
https://goo.gl/maps/4AoDYXoAb982

2016. október 23., vasárnap

" Virtualis Paintout" Tors Cove - Újfundland és Labrador


 Tors Cove -  Újfundland és Labrador

Virtual  Paintout  október hónapban Newfoundland  területét érintette, amely Kanada északi része.  Labrador félszigetet és a  a környékét foglalja magába az Atlanti-óceán partján.  Tors Cove  is egy csodálatos táj látnivalóival.  Én a Tors öböl térségét festettem meg akvarellel.

                                                                 akvarell  21x30 cm
Location link:

https://goo.gl/maps/wuwLBDfvzQL2

2016. október 20., csütörtök

Csipkebogyó

Nagy átalakítások zajlottak a  Tisza-híd elkerülő szakaszának építése alatt. Szomorúan tapasztaltam, hogy a sok gyönyörű vadrózsabokor  ennek a területrendezésnek az áldozatául esett. A megmaradt hajtásrészek őszi terméséből készítettem ezt a képemet.


2016. október 1., szombat

2016. szeptember 30., péntek

Szeptember 30. - 30 Paintings in 30 Days




                                                                 akvarell / 20x25 cm

https://www.saetastudio.com/30-in-30.html

                                                             

2016. szeptember 27., kedd

Szeptember 27. - 30 Paintings in 30 Days

                                                                  akvarell 15x20 cm
https://www.saetastudio.com/30-in-30.html

2016. szeptember 25., vasárnap

Szeptember 25. - 30 Paintings in 30 Days


                                                                  Egyiptom rózsája

 
akvarell /  20x25 cm

  



2016. szeptember 14., szerda

Szeptember 14. - 30 Paintings in 30 Days

                                                                     Könnycseppek

                                                                   grafit 25x20 cm


https://www.saetastudio.com/30-in-30.html


                                                 

2016. szeptember 6., kedd

Szeptember 06.- 30 Paintings in 30 Days

 
Lámpák

                                                                  olaj/ 30x20 cm

2016. szeptember 4., vasárnap

Szeptember 04. - 30 Paintings in 30 Days

Emlékezés

                                                                     olaj/ 30x20 cm

2016. szeptember 3., szombat

Szeptember 03. - 30 Paintings in 30 Days

                                                                  akvarell / 15x20 cm

2016. szeptember 2., péntek

Búcsúzunk.............................

Kedves ismerőseim, festőtársaim! Szomorú  fájdalommal tudtuk meg, hogy  szeptember 02-án késő délután, örökre lehunyta szemét Rózsika testvérünk,  Nagy M. Róza, hosszan  tartó betegség után. Hiánya nagyon fájdalmas. Ő is egy csodálatos művészlélek volt......




                                                           Palettája most már pihen.


Egyik nagy zenei  kedvence volt Beethoventől  a Für Elise.

Hihetetlen, hogy már csak az emlék maradt meg. Remélem, most már nyugalomra talál.




Szeptember 02. - 30 Paintings in 30 Days



                                                            olaj  / 30x20 cm

2016. szeptember 1., csütörtök

Szeptember 01. - 30 Paintings in 30 Days

Augusztusban csatlakoztam Leslie Saeta művészeti közösségéhez.



Ez egy nagyszerű 30 napos  festészeti kihívás, amiben először veszek részt, nagyon sok más művésszel együtt. Alla prima, azaz minden napra  egy befejezett  festmény elkészítése, elküldése.
Képeimet akvarellel, olajjal  vagy egyéb más technikával fogom elkészíteni.

                                                                     Szeptember 01.


Csendélet  30x20 cm/olaj

         https://www.saetastudio.com/30-in-30.html      


                                                               





                                                                    
                                                 














2016. augusztus 25., csütörtök

Virtualis Paintout- Szeptember

Augusztus hónapban virtuális utazást tettem Norvégiába  a google térképen.  Ugyanis ez az utazás az augusztusi feladathoz kapcsolódott.
Az ötlet és lehetőség nyújtása  Bill Guffey festőművésztől ered.  Az elkészült alkotások bemutatását http://virtualpaintout.blogspot.hu  oldalon  meglehet tekinteni. .
Csodálatos tájakat találtam. Az időmbe egy kép készítése fért bele.



                                           Location link:  https://goo.gl/maps/8qsh28xTJPJ2

2016. augusztus 16., kedd

Ha nyár, akkor napraforgó.


Az ablakomban gyönyörű volt, festésben már a szépségét, sugárzását, színét sajnos nem tudtam vissza adni.

                      
                                                                  akvarell. 21x30 cm



2016. augusztus 2., kedd

Szabadban rajzolás, majd festés folytatása

Elég nagy volt a meleg, amíg a mákgubókat rajzolgattam, és bizony emiatt a festését későbbre kellett halasztani. Pedig jobb lett volna a helyszínen, mert a közvetlen élmény jobban visszatudta volna adni a sok mák együttes látványát, termések sokszínűségét. Bár elég sötétek lettek a sok esőtől. Sajnos rá egy hétre le is kellett törni őket. Akvarell festéssel készítettem el a képemet, ami elég izgalmas volt. Sajnos a háttérrel elrontottam a szép mákgubókat, de visszakaparással megtudtam menteni.


                                     
                                                    21x29 cm / akvarell

2016. július 30., szombat

Challenge 62 - 2016. július

Kanadai  vadlúd család

Izgalmas volt a feladat, mert eddig még nem ábrázoltam  vadlúdakat  kicsinyeikkel együtt.  Megfogott  az akvarell technika  is, mert nincs biztos tudásom benne. Nehezen ment  a kicsinyek  pihéinek festése, azaz nem is sikerült.  

Elkészült képem: 

2016. július 26., kedd

Szegények és gazdagok/ Kreatív írás

Eleinte hagytam a blogban, aztán zároltam ezt a kreatív írás. Viszont a megígért írást a "Gazdagodás Receptje tanfolyamon, mint saját weben való megjelenési forrást közzétettem. Úgy érzem, csak akkor lehetek hiteles, ha ezt meg  is tartom. Semmiben utólag nem javítottam bele, így adtam le, így is marad. Ez 2016.07.26-án íródott.


Szegények és gazdagok

Szóval vasárnap délután van, a gondolataim nem hagynak nyugodni.  Úgy döntöttem neki állok az írásnak, amelyet a Gazdagodás Receptje tanfolyam/Vidi Rita/ mentő öveként kaptunk. 
Nem is hittem volna, hogy ennyire nehéz eset az írás. Régebben verseket írtam, ez most más lesz. Utána néztem mi is az az esszé, hát „írjad azt ami eszedbe jut róla”, ne gondolkozzál rajta.  Úgy gondolom, hogy a jobb kreatív agyfélteke beindítja nálam is azt, hogy csak írjak róla azt amit gondolatok útján tapasztalok.  
Borzasztó, mert közben az agyam a szép sárga napraforgókon jár, na de kanyarodjunk csak vissza ahhoz, ami most fontos lenne. Keressük csak meg a viszonyítási pontokat, mihez viszonyítok én. Talán semmihez sem, mert most itt ülök a gép előtt és írok. Folytassuk, hol is tartottam, igen megvan.
Képzeld el, hogy a semmi  közepén ülsz, belecsöppentél egy nagy semmiben. Nincs benne semmi, mégis valami van benne, az az te. Te az ember, a lény, aki kutat, keres valamit. Megakarja az élet némelyik mozgatórugóját érteni, de a semmiben még nem alakultak ki formák, azaz a gondolat kezdetleges csírái kezdenek megmutatkozni abból a magból, amelyet az agyában elültetett. Kintről gyermek zsivaj veri fel a csendet és magával húzza a gondolat csíráját. Rájött, hogy nem egyedül van, hanem többen az időtlen folyamatban és a hangok által belopództak a térbe. A semmi kezd szertefoszlani, és leveti hálóját. Úgy érzi mintha terhes lett volna minden körülötte, megkönnyebbült, fájdalmas érzései megnyilvánulnak.  Kilép  a burokról és elindul  az egyik úton tétován. Maga mögött hagy mindent, nincs, nem létezik, de mégis ott van, volt, lesz, csak elérhetetlen. Halványan tapogatózik és sodródik, amerre az érzelmei viszik.  A csíra ott van csak el kell ültetni, hogy maggá  váljon és növekedjen. Ő az akiben a csíra  megfogant és fejlődni akar. Több nap eltelt már azóta, hogy visszatért az útra, időérzéke is kezd visszakapcsolódni  a társadalmi életben. Semmit már rég elfelejtette, csak az izét, zamatát érzi a szájában és édes leheletét.  Sóhaja a mélyből felszáll és tovaillan.  Megy tovább, sodródik az árral, még nem érti az élet lényegét, de már kezd azonosulni vele.  Eszébe juttatják azokat az éveket, amelyeket gyermekkorában átélt. Visszarepül az időben, és  határtalan mélységekben találja  magát.  Rozzant viskó ajtaja előtt áll,  aminek az ajtaját egy nagy fával kitámasztották.  Körbekémlel, mert olyan ismerősnek tűnik minden, mintha már járt volna ott. Érzi az öreg szú ette fa kopott illatát, hallja a kopott öreg ház nyöszörgését. Mintha minden a régi volna, megállt volna az idő, és úgy állna azóta minden.   Az ablakon  szakadozott rongyok lógnak és nagyon pici. Elhúzza és minden pókhálós. Gondolkodik, hogy be kellene mennie és szétnézni jobban, hátha  mégis néha meglátogatja  ezt a házat valaki. Csak  a madárcsicsergés és a légy zümmögés hallatszik, ami jól esik a lelkének.  Tétovázik, mert fáradt, nincs ennivalója és csendben leül az ajtó mellé. Elnyomja az álom, és újra otthon van. Álmában  a réten játszadozik a lány testvéreivel, és a játékot édesanyja kiabálása szakítja félbe – lányok, ki megy el a tejért, hozzatok csak gyorsan egy kis kannával!. Máris megdermednek mindnyájan , egymásra néznek ki legyen az. Hát persze, Zsuzsi, aki a legcserfesebb az egész között és már nagyobb a többieknél. A játék végetért és odarohan az anyja mellé. Nemsokára az apjuk is megérkezik , addigra  a vacsorának az asztalra kell kerülnie. Szépen kihúzza a fiókból   a terítőt, amit tegnap keményített ki az édesanyja, és leteríti az abroszt. Épp jókor, mert nyikordul az ajtó, és összetörten, fáradtan, szótlanul belép az apjuk. Motyog valamit, amolyan köszönést és leveti a gúnyáját, szögre akasztja a kalapját. Néz rá édesanyja, tekintetük találkozása mindent elárul. Anyja is megnyugodott, hogy itthon van az apjuk és boldog, ahogy a terített asztalnál az ételt meri a családfőnek. Közben Zsuzsi is nagy örömmel megérkezett, kuncog, mert találkozott a legkedvesebb padtársával, akivel a nyári időben együtt legeltetik a libát. Mosolyra derül az apjuk is. Érzi a levegőben az étel  illatát, napi munka  izzadság szagát, a tisztára mosott padló illatát, mégis olyan jó, mert együtt vannak ebben a csendes békességben.  Sokat dolgozik az apja , napszámos, nemsokára a nagyobbik leánytestvére is cselédsorba kerül. Úgy érzi, neki jó mert a legkisebb, és tanulhat majd az iskolában is.  Most még a játék öröme és az otthoni segítés tölti ki az idejét. Édesanyja amolyan kedves, néha elmélázó és töprengő, hogy holnap mi lesz, hogy legyen. A legfontosabbat beszélik meg egymás között az apjával, úgy van vele itt vagyunk mi és majd mi segítjük őt az otthoni munkában. Nem szokott olvasni, nem telik rá az idejéből. Van egy kevés könyvük, amit a tanító adott kölcsön, de este már az olvasásért  nem lehet gyertyát gyújtani. Álmából  váratlanul egy kóbor kutya csaholása ébresztette fel.  Gondolkodik, álmában újra otthon volt az édes szülői házban, abba  az egyszerű életben, ahol nagyon boldog volt, most itt , ahol újra szembesül a régi életével azzal a szerény, szegényes otthonukkal, ami neki volt a manna, a kenyér, a tanulás öröme gyertyafénynél.  Kinyissa újra ezt az ajtót, átlépi a küszöböt és kitakarítja a házat, mintha újra együtt lennének, csak más időintervallumban.  A kutya már sokat éhezett, nagyon sovány. Maga mögött behúzza az ajtót, és követi a kutyát, hátha elvezeti oda, ahol ennivalót kaphatnának.   Egy domboldalon haladnak lefele, ahonnan  messzi látszik a  templom tornya.  Mivel  egy kis bőröndbe belefért az összes okirata, tudománya, bizakodik abban, hogy majd sikerül egy tanítói állást találni, valamint a kutyáját is befogadják vele. Van egy ajánló levele ebben nagyon bízik, mert a tanításaival mindig  is megvoltak elégedve, jó nevelőnő volt.  A korábbi helyen ahol szolgált a család úgy döntött, hogy a lányukat egy jó hírű nevelő iskolába íratják be,  ahol sokfélére szert tehet, és hátha nagyszerű jövendőbelit tud magának választani. Bár a család már kinézte, hogy ki legyen a kérő. Így az ő ideje ott lejárt. Különös érdeklődéssel szemlélte az uraságok viselkedését, mindennapi életét. Össze tudta hasonlítani a nagyvárosi életet  a puritán szegénységgel.  Sokszor vágyódott haza édesanyja ölelő karjaiba, abban szeretetteljes életbe, ahonnan elindult.  Szegények voltak nagyon, egyszerűen éltek, de az olyan más volt. Minden természetes és őszinte, igazi életforma. Annak volt zamata. Mégis ő többet akart tudni, hogy mi van messze a falakon túl, mert sok érdekeset olvasott a könyvekből. Falta a betűket, a tudást, mint a szivacsot úgy szívta magába. Éhezte a jövőt, amit nem ismert. Sok-sok kérdésre kereste a választ, és kívánta, hogy valami valóra váljon belőle.  Testvérei már rég férjhez mentek, gyermekeik lettek, és élték ugyanazt az életet, amit a szüleiktől láttak.  Így jött a tanítóskodás  olyan lehetősége, amelyben szállást is kaphatott, teljes ellátással. Mégis a párhuzam a két életforma között ott bujkált, mintha a mézes madzagot húzogatnák el az orra előtt.  Vágyott ő a szépre , jóra, csak félt  másképp élni. Ő a szerény tanítónői állásával hogy is tehette volna meg. Hiszen példát kellett mutatnia, a külső ruházatnak is követnie kellett a jellemét.  Míg ezeken gondolkozott  a kutya nagy rohanva barátokra lelt, és onnan tovább már nem volt hajlandó vele menni.  Egy kis izgalom fogta el, hogyan fog arra  a helyre találni, ahova mennie kel. Éppen lekanyarodott  az  egyik utcára, amikor  egy  lovas kocsi megállt mellette, és felajánlotta segítségét.  A kocsis  is épp odatartott , ahova mennie kellett, amolyan  kedves, közlékeny volt, néha tréfával megtűzdelve a szorongás pillanatait. Ez jól esett a lánynak is.  Talán ennél a családnál bontakozott ki igazán az az észrevétele, hogy mennyi munkálkodás áll aközött, hogy egy uradalmi élet fennmaradjon és a társadalmi életben is megállja a helyét , ami elvárásokkal  és néha fényűzésekkel teljes.  Ezeken ő  nem volt jelen, csak kívülről szemlélhette, vagy kérhetett erre az időre távolmaradást. Ha ez nem lett volna, akkor ős is kevesebb lett volna azzal a tapasztalattal, ami a látszat mögött állt. Tiszta fény és csillogás volt minden. Az egész fogadószobát bezengte a hangos beszélgetések zaja és kacajok, árulkodó, kérdő tekintetek. Mint külső szemlélő vágyott közéjük, de nem lehetett. Ez az ő életvitelébe nem illett bele, pedig de szeretet volna táncolni ős valakivel, szép ruhát ölteni és kapni a kedves bókokat. Nem.  Ekkor döntötte el, hogy másfajta életet szeretne élni, változtatni, ne ez a megszokott, ólmos egyhangúság legyen az ő élete. Bár szerette azt amit csinál, de hiányzott neki is a társ a család ölelése, melege. Ezek, amik előtte vannak, mind mások élete, és nem az övé,  a magáét akarja már. Egy külső szemlélő a szépet, a gazdagságot, a nagyságot látja, ami elvakítja és kiéhezteti rá, és ő is  így látta,  a mögötte lévő vesződéseket, a napi megmérettetéseket   majdnem elárnyékolta   a látszat. Megtapasztalta, hogyan veszett oda a pénzük, vagyonuk egy része, aminek az lett a következménye, hogy újabb állás után kellet, hogy nézzen. Fájdalommal tört szívvel csukta be maga mögött az ajtót, és tért rá egy másik útra. Minden kavargott az agyában,  nem értette, hogy miért is kellet ennek így történnie, kereste a titkot, ami megfoghatatlan volt számára. Ment és úgy érezte, hogy az az mások élete, ez az övé, és mindenki a maga tudása szerint teszi a dolgát. Elvégre ő tanítónő, és most nyíltak iskolák, valamelyikbe biztosan felveszik. Elfáradt egy kicsit, ugyanakkor mégis bizakodott.  A gyerekek akikkel foglalkozott  kedvesek  és készségesek voltak, némelyik csínytevéssel, huncutsággal és lustasággal ötvözve. Azért ez nem szegte kedvét, mert szerette őket is, meg azt is amit csinál.  Most már mást szeretne, mintha az élet értelme benne is megváltozott volna.  Visszakapta azt a tiszta érzést, amelyet a szülői házban kapott, és majdnem otthagyott.  Hazatért  újra, amire már oly régóta várt. Kinyíltak a zsilipek, és ömlött belőle a sok ki nem mondott gondolat. Szegények és gazdagok, vagy gazdagok és szegények, bárhogyan írjuk egyik sem könnyebb a másiknál. Velejéig beitta magát, szinte a húsába hatolva könyörtelenül  mindkettő. Hol vannak a régi udvarlók, akikhez nem mehetett hozzá, mert szegény lány volt, kitudja. Most már itt ül az asztal mellett és testvérei szájtátva hallgatják gyermekeikkel együtt amit mesél. Akár hosszúra is nyújthatná, annyira kivannak éhezve a másra, máséra, hogy szinte el is felejtik, hogy mindjárt reggel lesz, amikor újra a  régi nótát fújják, de más élményekkel gazdagabban, őt pedig várja az iskolapad, a tanítás. Szülei emléke ott él még, akiktől az édes szerető szót kapta.

Gyökeret vert a mag és szárba nőtt, fejlődött, erős hajtásai ágai lettek és bő termése, mert ez az élet rendje. A termés kész, csak most már a leszedők hiányoznak, akik a munka gyümölcsét learatják. Nem ám mindenkinek, csak annak, aki méltó és tenni is akar érte valamit.  Szép ez az egész  formai alkotás,  ami újabb periodikus állomásokat hoz létre. Ez öntörvényűség. Aki ebben az állomásban éppen landol, bizony eltéved, nem fogja megtalálni a készülékét, bármennyire is akarja. Hm...elgondolkoztató. Igen, mi köze ennek a szegénységnek és a gazdaságnak.  Mind a két tényező ebben a horizontális, vertikális állapotban landol, és egymással szembe, egymás tükörképei, ha akarod, ha nem, ez így van.

2016. július 8., péntek

Challenge 61 - 2016. junius

4.feladat :  Kettő fotóról  kellett egyféle variációval képet készíteni  Többféle megoldást kerestem, csendéletet készítettem és végül ezt a megoldást választottam.


                                                                                         Csendélet - olaj

2016. június 15., szerda

Challenge 13. - 2010. december

Ez a kép egy korábbi évből való feladat volt. Nekem annyira megtetszett az egész összhatás, hogy nem bírtam ellenállni az elkészítésének.  Nem volt könnyű, a gyöngy színét nehezen találtam el. Sőt nem könnyű gyöngyöt festeni, ennek is egy külön technikája van, amit még én sem tanultam meg. Tehát magam módján festettem meg.



2016. június 7., kedd

Jobb agyféltekés rajz gyakorlása

Elvégeztem 2015-ben egy jobbagyfélteke rajztanfolyamot. Sajnos nem tudtam pozitív eredménnyel részemről lezárni. A kész feladatomhoz azóta sem nyúltam, nem fejeztem be. Úgy éreztem kevés volt az idő mindenre. 
Egyvalami viszont kialakult bennem, mikor leültem és rajzoltam, soha nem gondolkodtam azon, hogy menni fog-e. Csináltam, akartam, és nem voltak elvárásaim sem abban a pillanatban. Hittem, hogy a  gyakorlás meghozza a gyümölcsét!







A tanfolyam elvégzése előtt  is gyakoroltam estébe nyúlóan sokáig.   Csak a portrérajzolásnál álltam meg, az nehezebb volt. 






Azóta néha kedvet kapva rajzolgatok. A  családi fotók közül először a rólam készült fotókat igyekszem lemásolni.  Tudom van bőven hiba bennük, de feltettem, és talán egy év múlva egy összehasonlítást megfognak érni.




Rajz


Portréfestés gyakorlás kicsi képről  olajfestéssel.  Olyan négy éves lehettem, és a vámospércsi nagymamámnál készült, akit imádtam.

2016. május 5., csütörtök

Challenge 60 - 2016.április

Portrékészítés


                                            
                                                               Jobb agyféltekés rajzolással készítettem el.



Akvarellel megfestve

2016. március 30., szerda

Rózsákkal kompozíciók

Csak annyit tudok, hogy nagyon tetszenek a rózsák, és egy belső késztetésre hozzáláttam a festésükhöz.


Elkészült képeim:
                     Itt még két különböző forma adott, és érzem, hogy nem volt jó a párosításuk.

Alakul  a rendezettség, viszont a festésével nagyon megkínlódtam. Sokszor késő éjszaka is pepecseltem a szírmok kialakításával. Legközelebb egy hatalmas vászonra fogom elkészíteni,hogy a szirmokat megfelelően tudjam kialakítani.


Nászajándékba kérésre készült a családban.  Nagyon szorított az idő, mivel én még a kérés előtt hozzáláttam egy kép készítéséhez részükre. Nagyon sajnáltam, hogy félre kellett tennem. Azt hiszem, azért a rózsák szépsége mégis kárpótolt érte.

2016. március 17., csütörtök

Challenge 59 - 2016. február

2. Feladat  
Egy téli táj festése.  Először nem akartam megcsinálni, mert nincs jó térlátásom, és a fák  eléggé elágaztak. Aztán mégiscsak hozzá láttam. Először akvarellben készítettem el, amit azért nem teszek fel mert szörnyű lett.  Ezt követte az olajjal való festés. Közben megfordult a fejemben, hogy érdemes lenne megcsinálni pasztellel is. 





olaj

2016. február 3., szerda

"Challenge 58"- 2016. január


Beléptem egy művészeti csoportba, amely a"FESTENI ÉS RAJZOLNI  EGYÜTT"  projekt megvalósulásának az eredménye.  
 A projektet Lela Stankovic festőművész    menedzseli. 
Kapcsolat itt érhető el: http://http://paintanddrawtogether.blogspot.hu/

Ez egy nagyszerű lehetőség, mert a kapott feladatot  fotóról, saját magunk készíthetjük el önállóan, ami  jó gyakorlási lehetőséget ad a   festészet iránt érdeklődő  számára.
A festőcsoportba  bárki  jelentkezhet  díjmentesen.  Ez az együttes élmény indíthatja el a művészeti kapcsolatokat, visszajelzéseket a munkáinkhoz is.
Első képemet el is készítettem, feladat egy hámozott narancs készítése volt. Többször átfestettem, belejavítgattam, és megállapítottam, valami meglepetést mindig tartogatnak a színek keverékei, na meg a tökéletesítés. Bizony sok-sok gyakorlást igényel még, hogy valójában vissza adjam  az eredetihez valamelyest  a hasonlót.
                                                                                         
     
                                                                                     Hámozott narancs / olaj/